Oracsbitu 36 - 2. nap, kedd
Ahogy terveztük, ez lett a leghosszabb nap. A gyönyörű reggelre ébredve kinyitott a kiállítás, amiből megtudtuk, ki volt Sterbetz István: egy kiváló madarász, vadász, tudós, természetvédő, akinek jelentős szerepe volt a Nemzeti Park létrejöttében. Megnéztünk egy filmet a túzok(ok)ról (ennek is ő volt a szerzője), ami nagyon érdekes volt de elég hosszú - így szokásunk szerint későn indultunk el. Dévaványára visszaérve befutott az utolsó, autós turnus is: Emese, Bíbornye, Tepi. Ezzel teljessé vált az Oracsbitu csapata.
Kőrösladánynál elértük a Sebes-Kőröst (ez még a három Kőrös összefolyása felett van), majd a főút mellett egy kellemes bringaúton elgurultunk Szeghalomig, ahol egy békés, egyszerű kis vendéglőben megebédeltünk. Szeghalom alatt a Kőrös híd alatt a társaság fürdőzősebb része megfürdött a folyóban, majd végre továbbindultunk Vésztő felé. Itt, pontosabban Vésztő-Mágornál megnéztük a történelmi emlékhelyet, a Kőrös egykori medrének kanyargásával körülzárt természetvédelmi területen. A Csolt monostor romja, valamint két 10 méter magas halom áll itt, melyekben őskori leleteket találtak. Némileg újabb kori a Szent László szobor és a népi írók szoborparkja.
Már késő délután volt, így sietnünk kellett: előttünk volt még Okány, Zsadány és a cél, Biharugra. Egy jó hajrával sikerült a csapat elejének még a napnyugta előtti pillanatban beérni szálláshelyünkre, a szintén a Nemzeti Parkhoz tartozó Bihari Madárvártába. Ez már egész közel van a határhoz: a túloldalon nem túl messze van Nagyszalonta, és a távolban már látszanak a Bihari hegyek. A térkép szerint két nagy tó mellett van, de a valóságban ezek inkább kiszáradt mocsarak - legalábbis összefüggő vizet mi nem láttunk. Sajnos arra már nem jutott időnk, hogy Geszt felé kerüljünk, és megnézzük a Tisza kastélyt - bár kiderült, hogy felújítás miatt amúgy is zárva lett volna.
A Madárvárta kedves munkatársa megvárt és eligazított minket. Vele másnap is remekül elbeszélgettünk a vidékről és az ottani élet lehetőségeiről, szépségeiről. Ezen a táborhelyen is remekül lehetett volna az ég alatt aludni (derült is volt, üstökössel), de az átkozott szúnyogok valahogy itt sem nyugodtak (míly meglepő ez egy mocsárban!) - így maradt a sátor a száraz tónak nedves partján.
Napi táv: 84 km
Fotók: Dinnyés Lajos, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.