Oracsbitu 36 - 3. nap, szerda
E nap még melegebbnek ígérkezett, így megvártuk, amíg jó magasra feljön a nap, és akkor tanösvény felderítésre indultunk. Láttunk jó pár szép vízi és egy-két ragadozó madarat a szinte végtelen lapos pusztaságban (pontosabb azonosítást nem vállalok). Visszasétálva enyhe hőguta, majd egy kis beszélgetés után a legnagyobb melegben elindultunk Kőrösszakál, Nagyharsány, Komádi felé - egyben búcsút vettünk Békés megyétől, és beléptünk Hajdú-Biharba. Igaz, már eddig is Biharban voltunk - legalábbis az itteni oldalán, hiszen az igazi Bihar a túloldalon jócskán folytatódik Nagyváradig, valamint a gyönyörű Bihar hegységig.
Komádiban egy "minimálhamburgeresnél" kiettük az aznapi készletet, hogy erőt gyűjtsünk a még hátralevő útra. Ez Furtáig elég hosszú volt, majd nemsokára Bakonszeg előtt elértük a Berettyót, aminek gátján kellemes bicikliút vezetett Berettyóújfaluig. A gátat elhagyva, a városba beérve némi káosz ütötte fel fejét a társaságban az étkezést és a folytatást illetően, így végül is kettészakadtunk. A nagyobbik fél részéről a tervezett vendéglőzés elmaradt, míg PZs-ék valahol megtartották, és egy panzióban leltek nyugalomra. A derékhad még 7 km-t tekert a kiszemelt táborhelyig, áthaladva a már kész de még át nem adott M4-es autópálya felett, a szentpéterszegi horgásztó partjához.
A tavat és a mellette levő "jurtát" a helyi horgászegyesület üzemelteti - ennek köszönhetően van ott villany és (finom friss hideg) víz is. A villanyszekrény kulcsát viszont az egyesület elnökétől kellett megszerezni, aki a Balatonon nyaralt. Telefonos felhatalmazásával Bíbornye hatolt be a kertjébe, és dacolva egy nagy kutyával elhozta a kulcsot. Mikor napnyugta tájt a tóhoz értünk, elámultunk: mesés, romantikus helyre értünk, a szép tó körül rendezett környezet, és rajtunk kívül nem volt senki. Miénk volt a tó.
Már besötétedett, mire kipakoltunk, majd borozgatással Márta napot ünnepeltünk. Néhányan elhatároztuk, hogy csak azért se verünk sátrat, hiszen még jurta is van itt (ez persze nem klasszikus mongol nemezsátor volt, hanem egy impozáns köralakú fedett épület). A rohadt szúnyogok viszont itt sem hagytak békén, így különböző egyéni védőfelszereléseket alkalmaztunk: egyiptomi múmiának öltözve, fejre csavart pelenkától sűrű szövésű zöldséges hálóig - amely viselőjét (Bíbornyét) élethű terroristává változtatta. A védelem nem bizonyult 100%-osnak, de egy adag szúnyogspray javított rajta - végül is kibírtuk reggelig - akkorra már le is vehettük a védőmaszkokat.
Napi táv: 63 km
Fotók: Dinnyés Lajos, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.