Oracsbitu 11
1995 július 8-16.
Erdély kapujában - Bihar, Kalotaszeg, Szilágyság
Erdélybe már régóta szerettünk volna biciklistül is eljutni, de a nyolcvanas évek Romániájának sötét politikai korszakában még nem tartottuk erre érettnek a helyzetet. Szerencsére a világ arrafelé is megváltozott, így 1995-ben már semmi akadálya nem volt annak, hogy az Oracsbitu előtt az ország keleti határa is megnyíljon. Utunkat némi családi kapcsolatok is egyengették - és ezek révén a református egyház is hathatós támogatásban részesítette, szállást nyújtva a megfáradt csapatnak egy-egy éjszakán. Első keleti túránk azonban nem a divatosabb és ismertebb Székelyföldre vezetett (oda majd csak a rákövetkező), hanem arra a vidékre, amin többnyire csak át szoktak robogni az Erdélyt habzsolni kivánó honfitársaink: a Kőrösök kanyargó, szurdokokkal teli völgyeihez, az ércekben és fenyvesekben gazdag Bihar hegységbe, a Királyhágó mellékére, Kalotaszegre és a hepehupás Szilágyság dombjai közé.
Útvonal:
Békéscsaba - Gyula - Kisjenő - Zerénd - Simonyifalva - Nagyszalonta - Tenke - Belényes - Bondoraszó - Biharfüred - Jád völgye - Lesi tó - Remete - Csarnóháza - Kőrösrév - Királyhágó - Csucsa - Bánffyhunyad - Kőrösfő - Egeres - Középlak - Almásszentmihály - Meszes - Zilah - Varsolc - Szilágysomlyó - Szilágynagyfalu - Érábrány - Berettyócsohaj - Szentjobb - Hegyközszentmiklós - Székelyhíd - Bihar - Nagyvárad - Bors - Biharkeresztes.
Össztáv: 591 km
Résztvevők:
Dringó László, Havassy Dóra, Nyerges Gyula, Palánki János, Posztobányi Kálmán, Rudas Katalin, Spányi Péter, Szalma Zsolt, Tepliczky István.
Vendéglátóink:
Fodor Ferenc (Békéscsaba), Sajcz András és szülei (Simonyifalva), Csukás Mátyás (Nagyszalonta), Péntek Anna (Kőrösfő), Eszenyei Emese és szülei (Nagyvárad), valamint református parókiák: Boros Attila (Kőrösrév), Balázs Zoltán (Szilágynagyfalu), református lelkész (Szentjobb).
Meghívó:
Krónika
Ez a túra - Emese szüleinek köszönhetően - a Királyhágó melléki református egyház "szponzorálásával" zajlott. Három szálláshelyünk református parókián volt, így élvezhettük a helyi lelkészek és családjuk vendégszeretetét. A csillagászati programot pedig három kedves amatőrtársunk meglátogatása és Kulin György szülőházának megkoszorúzása jelentette.
0. nap, szombat: Békéscsaba
A társaság Fodor Feriék Békéscsaba melletti házikójában gyülekezett össze. Feri sajnos nem jött velünk tekerni, csak a rajthelyet biztosította. Az estét kellemes beszélgetéssel, készülődéssel töltöttük.
1. nap, vasárnap: Békéscsaba - Nagyszalonta
Először Gyulának vettük az irányt, majd átcsörtettünk a határon. Kisjenőnél észak fele kanyarodtunk, és Zeréndnél álltunk meg először, ahol füröcskéltünk egyet a Fekete Kőrösben. Innen egy kis kitérőt tettünk, hogy meglátogassuk Sajcz András amatőrcsillagász barátunkat Simonyifalván. Andrásról sokat hallottunk már. Nagyon nehéz körülmények között, tolószékhez kötve éli életét, mégis hallatlan lelkesedéssel és kitartással észlel és érdeklődik a tudományok iránt. András és szülei nagy szeretettel fogadtak bennünket, jó volt találkozni és elbeszélgetni. Elbúcsúzva Andráséktól és Simonyifalvától, Nagyszalonta fele folytattuk a tekerést, ahol egy másik amatőrtársunkkal, Csukás Mátyással találkoztunk, ő és családja otthonában töltöttük az éjszakát. (101 km)
2. nap, hétfő: Nagyszalonta - patak part Bondoraszó felett
A nap nagy részét Csukás Mátyás kalauzolásában Nagyszalonta megismerésével töltöttük. A még ma is többségében magyar lakta város bővelkedik történelmi és irodalmi emlékekben: Itt született Arany János, Zilahy Lajos és Sinka István, valamint Kulin György. Megnéztük a híres csonka tornyot, Arany János szülőházának helyét, Kossuth Lajos szobrát, és természetesen a magyar amatőrcsillagász mozgalom atyjának, Kulin Györgynek a szülőházát, ahol megkoszorúztuk az ott nemsokkal korábban elhelyezett emléktáblát. Délután nagy melegben, tűző napon indultunk tovább a bihari hegyek felé, Tenke irányába. Az Alföld lassan kezdett véget érni, először pici, majd egyre nagyobb amplitúdójú dombok formájában. Hamarosan (újra) elértük a Fekete Kőröst, amellett tekertünk Belényesig. Az egykori vízállásjelentésekből ismert kisvárosban élénk esti pezsgés fogadott, de mi nem sokat időztünk, hanem folytattuk utunkat a hegyek felé, a Tepiék által korábban kiszemelt táborhelyünkre, egy patak partjához Bondoraszó felett. (82 km)
3. nap, kedd: patak part Bondoraszó felett - Kőrösrév
Csodálatos környezetben, patakcsobogás mellett ébredtünk a Bihar hegységben, a túra egyik legszebb napja várt ránk. Innen már csak felfele vezetett az út az 1200 méter magasan fekvő Feredő-nyergen át az 1100 méteren levő Biharfüredre, a Bihar hegység üdülő és kiránduló központjába. Kis pihenő és vízesésben gyönyörködés után megkezdtük a hosszú és lenyűgöző ereszkedést a Jád völgyén keresztül a hegység túloldalára. Egy jó minőségű földúton több mint 20 km-en át gurultunk megállás nélkül, mesés vidéken, végtelen fenyvesek és óriás sziklák közt. Elhaladtunk a Lesi tó mellett, majd Csarnóháza után a Királyhágóra vezető útról lekanyarodva beértünk a Sebes Kőrös völgyébe. Már késő este volt, mikor megérkeztünk Kőrösrévbe. Itt Boros Attila, a falu református lelkésze látta vendégül a társaságot. (82 km)
4. nap, szerda: Kőrösrév - Kőrösfő
Miután jót beszélgettünk házigazdánkkal a földi és égi világ dolgairól, búcsút vettünk és leereszkedtünk a Sebes Kőröshöz, innentől a Nagyvárad - Kolozsvár főúton kerekeztünk tovább, füstölgő kamionok és buszok között. Most már valóban Erdély kapujában jártunk: Nagyboródot és Kornicelt elhagyva felkaptattunk a Királyhágóra. Egy jó ebéddel ünnepeltük Erdélybe érkezésünket fent a tetőn. Ezután gurulás következett Kalotaszeg vidékén át: Feketetó, Csucsa, Bánffyhunyad, Kőrösfő. Eddigre késő délután lett, így aznapra itt maradtunk. Egy a falu főűtján lakó néni, Péntek Anna nyújtott nekünk szállást éjszakára háza udvarán. (Aki járt már Kőrösfőn, tudja, hogy a főút azonos a forgalmas országúttal, egyben "bevásárló utca" is. Mindenféle népművészeti tárgyakat, cserépkorsókat, tálakat, fafaragásokat, fonott kosarakat árulnak végig az út két oldalán - mostanra ezek köre sajnos kibővült a kínai kacatok tömkelegével is.) (62 km)
5. nap, csütörtök: Kőrösfő - Szilágynagyfalu
A túra leghosszabb napja következett. Mivel a cél egy újabb paplak formájában ki volt jelölve, nem lazsálhattunk. Reggel megnéztük a dombtetőn álló híres református templomot és ittunk a falu felett eredő Sebes Kőrös vizéből, majd elbúcsúzva Kalotaszegtől, folytattuk utunkat az országúton a Pányiki tető felé. Onnantól már csak egy nagy gurulás és közel 40 km lett volna Kolozsvár, de mi nem Erdély belseje, hanem a Szilágyság felé vettük az irányt. Elkanyarodtunk, majd legurultunk Egeres felé, és Középlakon, Almásszentmihályon át a Meszes hegység felé haladtunk tovább. Egy teljesen más világba értünk. A forgalmas országút után itt teljes nyugalom, csend és egy évszázaddal korábbi táj fogadott minket, hepehupás utakkal, ökrös szekerekkel, tehén és bivalycsordákkal. E szegény de romantikus vidéken áthaladva értünk a Meszes hegyhez. Itt újból nagy kapaszkodás következett, odafent nagyszerű kilátás, majd gurulás le - Ady Endre szavaival - a "hepehupás vén Szilágyba". Zilah, Varsolc, Szilágysomlyó, Szilágynagyfalu volt a délutáni program - megtoldva még egy bicikli széteséssel, szereléssel és - kommunikációs eszközök hiányában - egymásra várakozással. Szokás szerint megint este lett, mire Szilágynagyfaluba, értünk, ahol Balázs Zoltánnál, a helyi lelkésznél kaptunk szállást. (114 km)
6. nap, péntek: Szilágynagyfalu - Szentjobb
Folytattuk utunkat a Szilágyságból a Hegyköz felé, közeledve újból az Alföld széléhez és a határhoz. Érábrányon és Berettyócsohajon keresztül érkeztünk meg a piciny, többségében magyarok lakta Szentjobb faluba. Vendéglátónk itt is a református lelkész volt. A holland testvéregyház segítségének köszönhetően egy nagyon szépen rendbehozott parókián laktunk, egy komplett osztálytermet kaptunk szálláshelyül. (69 km)
A település nevét onnan kapta, hogy a XI. században itt őrizték a Szent Jobbot - megóvandó az akkortájt kitört pogánylázadásoktól. Első királyunk szentté avatása után Szent László király elzarándokolt az eredetileg Berekisnek nevezett faluba, és ő adta neki a Szentjobb nevet.
7. nap, szombat: Szentjobb - Nagyvárad
Utolsó napunkon már az Alföldön tekertünk komótosan Nagyvárad felé. Délelőtt egy kedves helybéli leányzó társaságában egy környékbeli strandon időztünk, majd a Szatmár - Nagyvárad vasútvonal mentén haladtunk, Hegyközszentmiklóson, Székelyhídon, Biharon keresztül. Késő délután érkeztünk meg Váradra, Emeséék szüleihez. Tulajdonképp itt volt túránk "eszmei végpontja". (59 km)
8. nap, szombat: Nagyvárad - Biharkeresztes
Az utolsó utáni napra csak egy rövid városnézés és a hazautazás maradt. Mivel a határt az induláskor is biciklivel léptük át, így visszafelé is így tettünk Borsnál, ahonnan begurultunk Biharkeresztesre, a vasútállomásig. Itt ért hivatalosan is véget az Oracsbitu történetének egyik leghosszabb túrája. (22 km)
Fotók: Spányi Péter