Oracsbitu 13
1997 július 12-19.
Fel a Felvidékre
A megelőző két évben egy kis izelítőt kaptunk Erdélyből, idén pedig a történelmi Magyarország északi vidékeire, a mai Szlovákiába kalandoztunk. Korábban is tettünk már ide egy kis kitérőt, de most a teljes Oracsbitut a Felvidéknek, annak is a középső részének szenteltük. Bár az időjárásnak köszönhetően sem a túra eleje sem a vége nem az előre kitalált útvonalon haladt, a látnivalók többségét most is "teljesítettük", és utunkat méltó módon egy csillagvizsgálóban, csillagász vendéglátóinknál zártuk.
Útvonal:
Esztergom - (vonat) - Komárom - Ógyalla - Érsekújvár - Udvard - Mánya - Verebély - Gímeskosztolány - Kolon - Csitár - Gerencsér - Nyitra - Nagytopolcsány - Simony/Partizánske - Privigye - Bajmóc - Németpróna - Nyitrafő - Teplice - Körmöcbánya - Hermánd - Besztercebánya - Zólyom - (vonat) - Ipolyság - Parassapuszta - Drégelypalánk.
Résztvevők:
Kiss Szabolcs, Nyerges Gyula, Palánki János, Rudas Katalin, Spányi Péter, Szabó Rita, Szalma Zsolt, Tepliczky István, Zalai Horka.
Autós szekció: Eszenyei Emese és Tepliczky Csilla.
Vendéglátóink:
Nyerges család (Esztergom), ismeretlen helybéliek (Csatár/Gerencsér?) Peter Zimnikoval és Daniel Ocenás (Besztercebányai Csillagvizsgáló)
Meghívó:
Krónika
0. nap, szombat, gyülekező: Esztergom
Esztergomban, Nyergeskéék otthonában gyülekezett össze a társaság, ki vonattal, ki saját keréken érkezett. A délutánt a városban és Duna-parti csavargással töltöttük.
1. nap, vasárnap: Esztergom - Mánya
Mivel még mindig tartott a dunai árviz, így eredeti tervünket fel kellett adnunk. A Dunán nem működött a komp, pedig mi Párkány felé szerettünk volna indulni. (A Mária Valéria híd akkor még romokban hevert...) Így az Oracsbitu máris vonatozással indult Komárom fele. (Működött viszont az azóta bezárt vasútvonal...) Dél-Komáromból Észak-Komáromba már száraz lábbal kelhettünk át a vashídon. Elidőztünk a város főterén Klapka György szobra alatt, majd délután elindultunk Ógyalla felé. Mivel eredeti terveinkben ez az útvonal nem szerepelt, így nem tudtunk bemenni a Konkoly Thege Miklós féle csillagvizsgálóba (ami jelenleg a Szlovák Tudományos Akadémia keretén belül működik), így oda csak kívülről kukkantottunk be, majd folytattuk a tekerést Érsekújvár felé. Udvardnál északnak kanyarodtunk és a Zsitva mentén haladtunk tovább. Koraeste találtunk táborhelyet Mánya határában a Zsitva patak partján. (Történelemben járatosaknak, lásd Zsitva-toroki béke.)
2. nap, hétfő: Mánya - Gerencsér
Reggel először Verebélyre tértünk be reggelizni, majd a Kisalföld legészakibb vidékén keresztülhaladva, Zoboraljára érkeztünk. Zoboralja vagy Zoborvidék Nyitráról északkeletre, a Tribecs-hegység lábánál húzódó történelmi tájegység, manapság a legészakibb még összefüggő magyar nyelvsziget a Kárpát-medencében. Akik még tanultak éneket az iskolában, azok leginkább Kodály Zoltán népdalgyűjtéseiből ismerhetik (lásd "a csitári hegyek alatt..."). A vidék több apró faluból áll, ezek egy része ma is magyar többségű, mások viszont már elszlovákosodtak. Megnéztük Gímeskosztolány XI. századi templomát, ami Szlovákia egyik legrégebbi románkori épülete, (sajnos bemenni nem tudtunk), majd pedig a másik régi templomot Kolonban, és átmentünk Csitáron, ahonnan a népdal származik. A szokásos autólerobbanás idén is bekövetkezett, Tepiék csoda-Skodája felmondta a szolgálatot, így szerelő után kellett néznünk. Szerencsére Mányában nagyon segítőkész emberekre leltünk, szerelő is akadt, meghívtak még borozni is, sőt még nagyszerű szállást is felajánlottak nekünk ingyen és bérmentve, a falu mellett egy vadászházban. Nagyon jól telt tehát az esténk, kivéve Nyergeskét, aki lebetegedett, és innentől kezdve már mint "hulla" folytatta az utat, biciklije pedig a Skoda tetején.
3. nap, kedd: Gerencsér - Bajmóc
Elhagyva kiváló szállásunkat, és Tepiék Skodájába is új életet lehelvén, első utunk a történelmi Nyitra városába vezetett. (Nyitra a negyedik legnagyobb város Szlovákiában, mind a szlovákok, mind a magyarok számára gazdag történelmi emlékekben. A hajdani Nagy-Morva birodalom fővárosa volt, később itt őrizték és vakították meg Vazult, a XII. század óta pedig püspökség. Ma nyüzsgő, forgalmas város, döntő többségben már szlovákok lakják.) Nyitrán sokat időztünk, várost néztünk, szupermarketekben pocsékoltuk az időt, és vártuk Dringó Lacit, aki itt csatlakozott volna hozzánk. De soha nem érkezett meg, így délután jelentős késéssel indultunk neki a még hátralevő közel 100 km-es útnak. Megkerültük a Tribecs hegységet, és a Nyitra folyó mentén haladva átmentünk egy-két vérbeli szocialista városon, mint például Partizánske. Az út nem volt túl szép, de a legnagyobb baja az volt, hogy sehol nem találtunk nyitvalevő kocsmát, ahol megihattunk volna egy sört - Szlovákiában ez pedig teljesen szokatlan... Jó setét lett már, mire megérkeztünk Bajmócra, ahol egy szép kultúrált kempingben vertünk tanyát.
4. nap, szerda: Bajmóc - fátrai völgy
Bajmóc legfontosabb látnivalója a XIII. században épült vára, ami a történelem sorén többször gazdát cserélt, végül a Pálffy családé lett, akik 1900 körül pompás romantikus várkastéllyá építették át. Szerencsére - és ezen a vidéken szokatlan módon - mindmáig tökéletes állapotban megmaradt. A vár kertjében található "Mátyás király hársfája", az ország legöregebb fája. Mivel a vár csak vezetéssel látogatható, egy hosszú szlovák nyelvű vártúra keretében néztük meg. Bajmócot elhagyva, először északnak, majd keletnek, a hegyek felé vettük az irányt. Kacskaringós úton Németpróna, Nyitrafő és Teplice érintésével érkeztünk meg a Magas Fátra alacsonyabb nyúlványai közé. A társaság egy része egy darabon inkább vonattal jött, és Teplicénél találkoztunk. Este némi vita tört ki köztünk, hogy folytassuk-e utunkat Körmöcbányáig - végülis ezt elhalasztottuk, a hegyek közt egy tisztáson ütöttünk tábort.
5. nap, csütörtök: fátrai völgy - Besztercebánya
Picit vacogva felébredvén a fátrai hegyek közt, egy kis borovicskán felmelegedve több darabban gurultunk be a közeli Körmöcbányára, a híres bányászvárosba, melynek 700 éves pénzverdéje ma is működik. A város meglepően kihalt volt, de így is szép és mesés hangulatú. Csavarogtunk az ódon házak közt, knédlis omlettet reggeliztünk egy középkori kocsmában és felmentünk a Szent Katalin templom tornyába gyönyörködni a kilátásban. Elhagyván Körmöcbányát, ismét a hegyek felé vettük utunkat. Átkeltünk a 900 méteres Hermándi-hágón, majd egy kellemes gurulás következett Besztercebányáig, ahol a csillagvizsgálóban vártak minket a korábbi meteoros táborokról és konferenciákról ismert szlovák csillagász barátaink, Peter Zimnikoval és Daniel Ocenás. Némi bolyongás után megtaláltuk a városban levő intézetet, onnan pedig este felmentünk a közeli hegyen található tényleges obszervatóriumba. Még épp időben érkeztünk, mert odafent utolért minket az esőzóna: hatalmas, reménytelennek igérkező felhőszakadás kezdődött.
6. nap, péntek, esőnap: Besztercebányai Csillagvizsgáló
Az időjárás továbbra sem akart barátságosabbra fordulni, így ezt a napot is fent a hegyen a csillagvizsgálóban töltöttük.
7. nap, péntek: Besztercebánya - Zólyom - hazamenekülés
Vesztettünk egy napot és még mindig pocsék idő volt, ezért űgy döntöttünk, lerövidítjük a túrát, és hazamenekülünk. Az útiterv szerint a Garam mentén Selmecbányára szerettünk volna menni, ehelyett egy rövid besztercebányai városnézés után csak Zólyomig bicikliztünk, ahol a társaság "gyalogos" része elbúcsúzott a rogyásig megpakolt autós szekciótól, majd vonatra szállt. Vonattal egészen a határig, Ipolyságig mentünk, ott újból drótparipáinkra szálltunk és átkerekeztünk a magyar oldalra, Parassapusztán át Drégelypalánkig, ahol a túra hivatalosan is véget ért. Onnan megint vonatozás következett hazáig. Ekkorra persze már megint szép idő volt...
Ami késett, nem múlott: az eredetileg tervezett útvonalat Selmecbánya felé 11 évvel később pótoltuk.
Fotók: Spányi Péter