Oracsbitu 7
1991 július 20-28.
A mesés keleten
A "mesés kelet" kifejezés az ország legtávolabbi, keleti csücskére utal: Szabolcs-Szatmár-Beregre. Ezt a vidéket legtöbben az elmaradottsággal és szegénységgel szokták azonosítani, pedig más szempontból nagyon is gazdag: csodálatos, barátságos és (abban az időben méginkább) érintetlen tájakban, folyókban, középkori templomokban és irodalmi emlékekben. Először merészkedtünk az Alföldre, de hogy ne maradjunk hegy nélkül, utunk második felében bejártuk még a hasonlóan érintetlen és szép Zemplént és Cserehátot, majd tettünk egy kis látogatást a határ túloldalára, Gömörbe. Végül barlangjárással, láp-nézéssel fejeztük be túránkat a valaha szebb napokat látott Ózd városában.
Útvonal:
Nyírbátor - Ecsedi láp - tekergés a Beregben és Szatmárban: Csenger - Csengersima - Garbolc - Milota - Tiszakóród - Túristvándi - Szatmárcseke - Tivadar - Tarpa - Csaroda - Gelénes - Tiszaadony - Komoró - Zemplénagárd - Cigánd - Sárospatak - Tolcsva - a Zemplén átszelése: Erdőhorváti - Regéc - Boldogkőváralja - Arka - Encs - Cserehát - Rakaca - Hídvégardó - Krasznahorka - Rozsnyó - Domica/Aggtelek - Kelemér - Putnok - Ózd.
Össztávolság: 526 km
Résztvevők:
Dringó László, Dunai Rezső, Posztobányi Kálmán, Rudas Katalin, Spányi Péter, Szalma Zsolt, Tepliczky István, Zalai Horka, ? Kriszta.
Vendéglátóink: Fábián József (Csenger), Batthány Ferenc (Komoró), Kocsis László és családja (Hídvégardó), Kocska Tamás (Ózd).
Meghívó:
Krónika
1. nap, szombat: Nyírbátor - Csenger
Vonattal mentünk Mátészalkán keresztül Nyírbátorig. Ott megnéztük a híres gótikus református templomot, majd utunkra indultunk. Először a sajátos hangulatú, tükörsima Ecsedi lápot szeltük át (szerencsére száraz kerekekkel), néha kisétálva a határjelző táblákig. Délutánra értünk Csengerre, ahol amatőrcsillagász társunk, Fábián József várt minket. Szálláshelyünk valami közösségi ház féle volt, ahol aznap (szombat lévén) lakodalmat tartottak. Ennek annyi hasznát láttuk, hogy nekünk is csurrant-cseppent néhány sütemény. Így kellemesen elmulattuk az estét. (51 km)
2. nap, vasárnap: Csenger - Túristvándi
Megkezdtük szatmár-beregi tekergésünket. Megnéztük Csenger és Csengersima középkori református templomait, fürödtünk a Szamosban, kipillantottunk az akkor még szovjet (ukrán, kárpátaljai) határra Garbolc és Uszka közt, és Tiszabecsnél megpillantottuk a Tiszát. A vidék hangulatos/hangzatos falunevei közül néhány szemelvény a meghívóban olvasható. Már este lett, mire Tiszacsécsén Móricz Zsigmond szülőházához értünk, így azt már zárva találtuk. Költői helyen táboroztunk le, Petőfi nyomán: "ott hol a kis Túr siet beléje". Túrbukónál, Túristvándi mellett vizitúrázók társaságában töltöttük az éjszakát egy nagyon kellemes, az önkormányzat által gondozott helyen. Mindezért másnap reggel 5 forintot (!) kellett fizetnünk fejenként. (65 km)
3. nap, hétfő: Túristvándi - Komoró
Megnéztük a túristvándi vizimalmot, és Szatmárcsekén Kölcsey emléke előtt adóztunk. Ezután következett Nagyar, Kisar, Tivadar, majd átkelve a Tiszán a Tarpai hegy és a famalom. Pillantást vetettünk a határ túloldalára, Beregszászra és a Munkács környéki hegyekre. Egy újabb szép régi templom következett, a hófehér, karcsú tornyú, csipkés-hegyestetős csarodai. Délutáni hajránk során újból átkeltünk a Tiszán Tiszaadonynál egy klasszikus hangtalan köteles komppal, majd Kisvárda érintésével begurultunk Komoróra, ahol tagtársunk, Bathány Feri, családja és barátai fogadtak. Ők voltak házigazdáink ezen az estén. (89 km)
4. nap, kedd: Komoró - Zemplén, Huták
Reggel ismét átkompoltunk a Tiszán Zemplénagárdnál, majd "csorogtunk" lefelé a folyón, Cigándon és Tiszacsermelyen át. A kánikulában az ártéri erdőben elleptek minket a szúnyogok, ezért az éppen aktuális bicikliszerelésünket kénytelenek voltunk a Tisza vizében tartani, oda nem jöttek utánunk. Elhagyván a Tiszát, hamarosan átléptük a Bodrogot is - alföldi tekerésünk véget érvén, ezzel meg is érkeztünk Sárospatakra. Vár és városnézés, majd irány a Zemplén - hét év után újra az Oracsbituk történetében. Este áttekertünk Tolcsván, majd letáboroztunk Erdőhorváti és Háromhuta közt. (84 km)
5. nap, szerda: Huták - Arka
Szép nyugis zempléni nap következett, megmászván a csodás fekvésű Regéc, este pedig Boldogkő várát. Az esősre forduló időben egy Arka melletti tisztáson ütöttünk tábort. Éjszaka aztán ki-ki a nylon zacskóiba burkolózva igyekezett nem megázni. (37 km)
6. nap, csütörtök: Arka - Hídvégardó
A második Oracsbitu útvonalát követve a Cserehátot szeltük át, ezt a szegény de szelíd, hangulatos és érintetlen vidéket: Encs - Fancsal - Baktakék - Krasznokvajda - Rakaca (víztározó, füröcskélés) - Szalonna (középkori templom freskókkal), majd a Bódva patak völgye. Célunk a határmenti Hídvégardó volt (valójában a falu főutcája a határ), ahol Kocsis László és családja látott minket vendégül. (93 km)
7. nap, péntek: Hídvégardó - Aggtelek/Domica
Ha már a határon voltunk, át is léptük azt, és tettünk egy kitérőt a történelmi Gömör megyébe. Egy rövid hegyi szakasz után megnéztük a romantikus Krasznahorka várát majd Rozsnyó városát. Este lett, mire vissza akartunk jönni, de a határ akkor már zárva volt. (Hol volt akkor még az EU?) Így hát az aggteleki barlang túloldali (domicai) bejáratánál tértünk nyugovóra. (61 km)
8. nap, szombat: Aggtelek/Domica - Ózd
Reggel kinyitott a barlang, megnézhettük ebből az irányból, ahonnan ritkábban keresik fel a magyar túristák. Utolsó napunkra nem sok táv maradt hátra. Láppal kezdtük, láppal végeztük: Kelemérnél még megálltunk és besétáltunk a különleges természeti értéket jelentő Mohos (tőzegmoha) lápba, majd szürke esőben Putnokon, Bánrévén keresztül betekertünk végállomásunkra, Ózdra. (Erről a délutánról Szalma Zsoló hiteles helyszíni kommentárjai szolgáltatják a legjobb illusztrációt - ha majd a hangfelvételek előkerülnek). Ózdon, a kissé romos csillagvizsgálóban Kocska Tamás várt minket. (46 km)
9. nap, vasárnap:
Hazautazás Ózdról.
Fotók: Spányi Péter