ORACSBITU

Országos Amatőrcsillagász BicikliTúra

Köszöntő

"Kedves Amatőr Biciklitúrás Barátunk! Egy sajátos kezdeményezés részeseként fogadd szeretettel meghívásodat az AMATŐR BICIKLIS ÉSZLELŐK ELSŐ KERÉKPÁROS TÚRÁJÁRA! Akciónk célja az "edzett amatőr" eszméjének felelevenítése egy kellemes dunántúli kerékpártúra formájában..."

Ezzel a bevezetővel kezdődött az a baráti körlevél, ami 1983-ban először csábította össze az ország néhány vállalkozó kedvű kétkerekes amatőrcsillagászát egy közös egyhetes tekerésre. A túra nagyszerűen és kellően kalandosra sikerült, olyannyira, hogy utólag az "Észlelő Éhező Szenvedő Üldöző Amatőrök Biciklitúrája" nevet kapta. A következő évben is tartottunk biciklitúrát, majd az évek során ebből egy picinyke mozgalom lett, felvéve az ORszágos AmatőrCSillagász BIcikliTÚra fellengzős ragadványnevet - ebből lett a ma már körünkben fogalommá vált ORACSBITU elnevezés. A résztvevők persze mára kicserélődtek, az egykori őstagokból már csak páran maradtak, de jöttek újabbak, fiatalabbak, és közülük is van aki már kiöregedett. Most már sajnos kevesebben vagyunk, mint pár évtizede, de az "oracsbituzás" azóta is tart, minden nyáron. Összesen két túra maradt el még a nyolcvanas években.

Célunk mindig is összhangban volt elveinkkel: eleinte bejárni hazánkat és a környező magyarlakta területeket, és úgy kirándulni, hogy közben minél jobban megismerjük az adott tájegység kultúrális, természeti és csillagászati vonatkozású látnivalóit; ismerkedni a helyi hangulattal, szokásokkal, élettel. Valamint az ott élő emberekkel, közöttük természetesen amatőrcsillagász társainkkal is - akik házigazdáink lévén gyakran e túrák "szenvedő alanyai". Újabban pedig ismételten végigjárni e vidékeket, persze más-más útvonalon - felmérve a változást, a fejlődést és a romlást...

Ennek a megismerésnek pedig legjobb módja a kerékpár, ahol az ember nem üvegdobozban elzárva utazik, hanem ráérősen, érezve a táj illatát és a menetszelet, útközben odaköszönve a helybélieknek, megküzdve minden emelkedőért, és ha kell, dacolva a cudar természettel. Ez az igazi szabadságérzés!

Az első években teljesen nomádok voltunk: még sátrat se vittünk, hűen gyökereinkhez, a csillagos ég alatt aludtunk, réten, erdőben vagy éppen szántóföldön - ahol éppen az éj ért minket. Néha ronggyá áztunk, máskor felfaltak a gonosz szúnyogok. Csak a későbbi évek rosszabb időjárásának hatására puhultunk el kissé, úgy hogy néha már házban is hajlandók vagyunk aludni - de azért az elázás és a szúnyogok még most is beleférnek a programba.

Hamar kiderült, hogy a csillagászati észlelésekből semmi sem lesz, a két dolog együtt nem megy, és persze az Oracsbitu résztvevői sem szigorúan mind amatőrcsillagászok - de igyekszünk megkeresni a csillagászati látnivalókat és találkozni hasonló érdeklődésű barátainkkal szerte az országban-világban. És persze a jó hangulattal eddig még sohasem volt baj. A fejlődés, és az hogy néha messzebb merészkedünk, magával hozta, hogy a túrák egyre jobban szervezettek lettek (pl. "hullaszállító" kisérő autó). A mai Oracsbituk talán már nem annyira spontának és kalandosak mint a legelsők voltak, de azért mindig kerül sor váratlan fordulatokra is. (Persze egy széteső bicikli minálunk nem számít váratlan fordulatnak...)

Az Oracsbitu már bejárta kis hazánk összes jelentős tájegységét (tisztelet persze szép számú amatőr társunknak, akin még nem ütöttünk rajta...) és a Kárpát-medence sok gyönyörű vidékét, de szomszédolásaink során ki-kinéztünk már ebből a tágabb hazánkból is. Az egykori résztvevők látták még a vasfüggönyt belülről, majd később áttekertek rajta, amikor már hűlt helye volt. Többek közt megmásztuk a Mátrát, a Bükköt, Erdély hágóit és a Hargitát, megcsodáltuk a Tátrát és a szlovén Alpokat, átszeltük néhányszor az Alföldet, végigbicikliztünk nagy folyóink mentén, voltunk az ország legészakibb, legdélibb, legnyugatibb, legkeletibb határánál, picike falvakban és fővárosokban. Meglátogattuk az ország és szomszédaink csillagvizsgálóit, planetáriumait és emellett élveztük a vendégszeretetét sok hazai és határon túli magyar házigazdánknak, amatőr vagy hivatásos csillagász barátainknak is.

Ma már a kerékpártúrázás örvendetesen népszerű Magyarországon is. Ez persze nem a mi érdemünk, de mi is egy piciny része vagyunk ennek a mozgalomnak. A nyaranta útjára induló Oracsbitu, hagyományai, szellemisége és különlegesen jó hangulata miatt azonban számunkra több mint egy sima biciklitúra - ez az év Különleges Eseménye.

Lévén spontán kezdeményezés, az Oracsbitu eredetileg nem kötődött a Magyar Csillagászati Egyesülethez, már csak azért sem, mert abban az időben az Egyesület még tetszhalott állapotában volt, és feltámadására várt. A későbbi évek során azonban egyfajta természetes kapcsolat mégis kialakult, hiszen mind a résztvevők, mind meglátogatott házigazdáink többsége az Egyesület tagja.

Ez itt az Oracsbitu honlapja - azzal a céllal, hogy mindenkinek megmutassuk az elmúlt négy évtized során összegyűlt fotókat, dokumentumokat - abban a reményben, hogy az egykor velünk tekerő vagy a túrákhoz valahogyan kapcsolódó társaink rájuk találnak és "elnosztalgiáznak" egy kicsit. És talán másoknak is kedvet csinálunk ahhoz, hogy az ország-világ megismerésének ezt az emberléptékű módját válasszák.